És mégis dobog a szív...

Itt megtalálható az összes eddig fejezet. Jó olvasást! :)

Kedvcsináló videó: 

Itt megtekinthető

Tartalom:

Nándor Milán az érettségi után csak sodródik az árral. Céltalanul tévelyeg, egészen az az általános iskolai osztálytalálkozóig, ahova nem mindenki kap meghívást. Ott újra találkozik régi barátaival, és azzal a bizonyos lánnyal is, akit azóta sem tudott elfelejteni. Az ilyen eseményeken szokás szerint megindul a régi történetek megvitatása, többek között Emma, a sablonos jó kislány is terítékre kerül, és eszükbe jut, mekkora poén lenne, ha valaki a régi idők kedvéért megint becsapná, a többiek pedig szórakoznának rajta egy sort. Ez a terv különösen Reginának, a legnépszerűbb lánynak tetszik, a kivitelezésére pedig Milán vállalkozik, hiszen minél inkább imponálni akar az ideálnak. Elhatározza, hogy szeptembertől lesz, ami lesz, de a nyarat Regina meghódítására teszi fel. És nem bánja, ha ehhez egy kis időt Emma bosszantására kell fordítson, ha a jutalom az oly régóta áhított párkapcsolat lesz. Ám jóval kegyetlenebbre sikerül a tréfa, mint kezdetben tervezték. De nemcsak a célszemély számára lesz keserű a nyár vége, hanem mindenkinek, aki támogatta az ötletet.
Ezek ellenére vajon Milán eléri a célját? Ki nyer, és ki veszt? Egyáltalán lesznek-e győztesek? Mit tartogat a nyár a régi osztálytársaknak?
Mindezt kiderítheted, ha belevágsz ebbe a nyári kalandba, amely tartogat még megrázó és hihetetlen meglepetéseket!

Prológus:
 

Elérkeztem életem ezen szakaszához. Kezemben az érettségi, amely egyenesen vezet az ország bármely neves sportegyeteméhez. Elégedettnek kéne éreznem magam. Hiszen ezt akartam. 

Mindig szívesen gondoltam arra, hogy milyen jó lesz átélni ezt a pillanatot, elérni ezt a célom, de most már nem vagyok sem lelkes, sem izgatott, mikor megkaparintom ezt a lehetőséget. Korántsem vagyok biztos abban, hogy tényleg ezt kéne csinálnom. Mi van, ha elvétettem a választást? Mi van, ha én mégsem erre vágyom?

Szokás szerint ezen tipródtam, miközben a postaládából előkotortam a leveleket, majd egyesével átnéztem őket. A számlákat félretettem, nem akartam még azok miatt is aggódni. Megláttam azonban egy másik levelet, amelynek feladójánál Krónyai Adél név állt. Ismerősen csengett, mégsem ugrott be azonnal, kit takar a levél írója, ezért feltéptem a borítékot. A gépelt levélben az általános iskolai osztálytalálkozóra hívtak, június 20-án. Az elsőként örültem régi társam hírének, mert az osztálytalálkozó kiváló indok a hazautazásra, így a szüleim nem nyaggathatnak azzal, hogy megint csak a pénzért utazok le hozzájuk. A levél emellett nosztalgikus érzéseket is keltett bennem, eszembe jutottak régi osztálytársaim, az órák, a suli hangulata, és rögtön ezután bevillant egy név. Regina. 

Hirtelen beugrott róla minden. Selymes, barnásszőke haja, zöldeskék szeme, bájos, szinte ellenállhatatlan mosolya. A parfümjének finom, friss virágillata volt, és messze a legcsinosabb volt a környéken hosszú, vékony combjaival. Emlékszem, mennyire szerettem volna, ha közelebb kerülünk egymáshoz, nem pusztán a barátként csodálhatom. Már igazán közel jártam hozzá, de aztán jött a gimi, mi pedig elváltunk. Ott, négy évvel később, abban a percben elhatároztam, nem gondolok többet a közelgő tanévre, hanem arra a tökéletes lányra fogok koncentrálni a múltamból, akinek megszerzését tűztem ki elsődleges célomnak. És most garantálom, hogy sikerülni is fog.